Barcelona telefontok, drága nagybátyámnak

Az előző telefontok után gyorsan kaptam a következő megrendelést, a Barcelona színeivel, nos ez sikeredett belőle :) [Nem erre a telefonra készült, úgyhogy a méretek kicsik mások, mint a telefoné, ami éppen benne van, de mivel úgyis nyúlik, nem látszik igazán.]

Sál-kesztyű saját mintával

Ezt már régebben csináltam, mégis csak most volt energiám befotózni és felrakni. A különlegessége, hogy a mintáját én találtam ki, illetve hogy a kesztyűhöz mintát nem találtam, úgyhogy én kísérleteztem ki a saját kezdemhez méregetve, hogy miből mennyit hogyan merre kell horgolni. Ezt pedig a végén le is fogom írni, úgyhogy tartsatok velem, horgolásőrültek :)

Nyakmelegítő

Pár hónapja találtam a fonalas turiban egy nagyon szimpi vastag fonalat - nyolcas tűvel kellett horgolnom -, pihepuha tanpintással és nagyon vagány színekkel. Sokáig gondolkoztam mi legyen belőle, de végül a nyakmelegítőnél maradtam, elvégre a német tél nem magyar tél :)

Nagyon férfias nyakmelegítő

A történet a következő: drága uram meglátta a kész nyakmelegítőmet (amit még nem sikerült felötltenem), és kijelentette, hogy neki ilyen kell a téli alvásokhoz, hogy ne fázzon meg éjszaka. Úgyhogy újra volt miért tűt fognom, most ez a csoda kerekedett belőle:

Nagyon férfias telefontok

A következő darabot rendelésre csináltam, az emberem kapott egy érintőképernyős telefont, és megkért, hogy zokni helyett hadd hordja inkább általam horgolt tokban, goyrsan kiválasztotta a színeket és a mintát, én meg pikk-pakk meghorgoltam :)

Bogi, az álomőrző

Következő munkám egy álomőrző kiselefánt volt. Tehát bemutatom Bogit, a kicsit kacska, de annál rosszcsontabb kölyökelefántot, aki lehet, hogy nem a legangyalibb teremtések közé tartozik, de nagyon jószándékú. Hűséges és megbízható álomőrzássel és pihepuha társalvással foglalkozik, valamint szelíden - ha másnem - hang nélkül tűr minden nyúzást-húzást-boncolást-karmolást (ezt a dupla varrás is biztosítja :D), de leginkább a sok puszit és ölelést szereti.

Horgolt manócska [elkelt, kérésre készítek], valamint az amigurumi minták olvasása

A következő munkám egy horgolt manócska volt, egészen pontosan Sleepy Sarah, Álmos Sára :). Nos, benne az a különleges, hogy vele kezdtem el az amigurumi minták horgolását (azért van ilyen fura neve, mert a japánok találták ki a technikát, de egyébként nem jelent mást, mint kitömött horgolt figurákat). Igazán nem nehéz, aki tud körbe-körbe horgolni rövidpálcákat, annak szívből ajánlom. Mivel sajnos nincs róla fotóm - azonnal elkelt, még mielőtt esély lett volna rá, az Emberem húgát boldogítja tovább - úgy döntöttem, hogy ezt a bejegyzést az amigurumi minták olvasásának szentelem. Tehát, akit érdekel, hogyan csináljunk fura krixkraxokból cuki figurákat, olvasson tovább :) [A manó mintája a bejegyzés alján található]

Orosz minta fordítása - galamb amigurumi

Nos, eltűntem-eltűntem, már a blogról, de közben persze meg nem tudtam állni, csak feltöltögetni nem volt időm a munkáimat. A legfontosabb hír, hogy kitüntetéses diplomát vehettem át a napokban, úgyhogy a kitűnő orosztudásommal nemrég egy horgolt galambfigura mintájának fordítását készítettem el a facebook-os csoport tagjainak kérésére. Jó, lehet, hogy nem a legnagyobb szellemi kihívás, de én nagyon élveztem. Tehát akkor következzen maga a minta (jó horgolást kívánok hozzá!):

Zsilett a hugomnak

Ma egy réges-régi projectet fejeztem be, még államvizsga-Németország-stb. előttről maradt, a vizsgaidőszak előtt kezdtem el, ha jól emlékszem. :)
A blogom egyébként ezért szünetelt egy ideig, közben megszereztem pár jegyet, egy államvizsgát meg egy diplomát, költöztünk és szerveztem az életem, így nem maradt időm a kézimunkára, sajnos a közeljövőben sem sok, de igyekszem haladni a megkezdett dolgokkal, mert közben meg folyamatosan jönnek az ötletek :D

De a zsilettről pár szót: voltaképpen egy kb. 2m hosszú sál ügyesen összeszerkesztve, egy nagyon egyszerű mintával. Igazából ha megvan az alap, csak türelemjáték az egész, 93 sort raktam bele úgy egészen konkrétan. De követve az eddig bevett szokást, meséljenek előbb a képek, aztán a technikai tudnivalókat a végén kifejtem az érdeklődőknek :)

Sötétkék gyöngyös rendelésre

Jelentkezem is a következő darabbal :) Ő rendelésre készült, kapok érte egy kis segítséget a Lebenslaufomhoz meg a motivációs levelemhez, de most nem ez a lényeg. Nyilván látszódik a végeredményen, nagyon Ivettes lett, Szil meg is jegyezte, hogy nem is illik igazán hozzám :)
Már most érezhetően gyorsul a technikám, Őt két óra alatt hoztam össze, pedig rajta tanultam meg a gyöngyös-pikós összekapcsolást, eddig még nem dolgoztam gyönggyel. Az első pár összekapcsolásnál szenvedtem egy darabig vele, de aztán belejöttem, ráéreztem, mekkorára kell a pikókat csinálni, hogy elférjen rajta gyöngy is meg a horgolótű is mögötte még (ami még mindig 1,6 milis durung állat, mert nem érkezett meg a horgolótűkészletem :@) Naszóval itt van ő, technikai leírások a bejegyzés végén, most lehet gyönyörködni (bár a színét nem igazán adja vissza):

Saját fonásból

A hétvégén visszatértem az alapokhoz, apa előszedte a régi gyapjúit, a rokkát meg az orsókat és fontunk :) Persze előbb letisztítottuk a 15-20 éve porosodó eszközöket, ez is nagy meló volt. Egyelőre csak kézi orsóval, próbálgattam én is, hát ez a rusztikus, de nagyon izgalmas darab született belőle. Érdekes visszatérni az alapokhoz, a fonalmániám egyre erősödik, s látni, mégis miből és hogyan születik az alapanyag, amiből dolgozom. Természetesen ez is továbbfejlesztendő, és ha lesz időm és helyem rá, majd a rokkát is kipróbálom - ha kézi orsóval már jól megy :) És már azt is tudom, mi az a guzsaly.
Azért horgoltam meg a fonalat, hogy látszódjon, milyen a minősége végig. Az elejét (közepét) még apa fonta, ezért nagyon szép egyenletes, illetve a végére (széle) én is belejöttem, és így a szegélye is szép egyenletes lett, a közepén meg szerintem direkt izgalmasak a kis dudorok :) Szerintem alátétnek fogom használni, esetleg kiteszem a polcra mutatóba, hogy innen indultam.

Miklya Zsolt és Miklya Luzsányi Mónika csabai szőttesgyűjteménye

A mai nap előszedtük a süllyesztőből anyáék régi szőttesgyűjteményét, s ami megmaradt, gyorsan dokumentáltam, mielőtt teljesen tönkremennének vagy elfelejtődnének. Édesanyám kommentárjaival.

Ezeket a szőtteseket Békéscsabán illetve a békési falvakban vásároltuk a nyolcvanas évek végén. Csak gyapjúszőttesből kb. 60 darabot, és több, mint száz vásznat. A gyűjtemény nagy részét odaajándékoztuk a békécsabai múzeumnak, csak a lelkünknek legkedvesebbeket hagytuk meg. ezeket látjátok itt. A terítők mindegyike a 19-20 század fordulóján készült, jobbára Békéscsabán és a környező tanyavilágban. Lehetnek még tótkomlósi szőttesek is, de sajnos már nem emlékszem melyiket hol vettük. Az adatlapja viszont mindenek megvan, ha valakit nagyon-nagyon-nagyon érdekel remélhetőleg elő tudom bányászni :o)

1.: Ünnepi terítő, ha jól emlékszem húsvéti. Sávolykötésű, lábítós és szedettes, tipikus csabai "vízfolyásos" mintával. A terítő anyaga önmagában, fehéren-fehérrel mintázott.

Miklya Zsolt és Miklya Luzsányi Mónika szőttesei, munkái

Ma dokumentáltam és rendszereztem az itthon fellelhető régi munkák nagy részét, amit egy facebook-os albumba készítettem, illetve állítottuk össze anyával, de ide is kiteszem, hogy szélesebb körben is elérhető legyen. Ezek a szőttesek anyáék régi munkái, velem egyidősek, vagy tőlem még idősebbek is. Én köztük nőttem fel, számomra teljesen  természetes a jelenlétük, s mégis olykor-olyakor rácsodálkozni, milyen csuda között is élünk, nagyon jó dolog. A képek kattintással nagyobban is megtekinthetők. Édesanyám leírásaival.

1.: Rackagyapjúból, hat nyüsttel szőtt, ványolt tarisznya, zsinór díszítéssel. A 19. századi székely guba anyagát rekonstruálta Zsolt. A felvetőt, a beverőt és a zsinór fonalát is saját maga fonta. A zsinór vegyi festékkel és kutyabenge kéreggel lett megfestve, (ha jól emlékszem) vasgálicos páccal fixálva.

Rongyszőnyeg Esztermódra

Egy már régóta - egy hónapja - készülő projektet kiáltottam ki ma késznek, persze lehetne tovább horgolgatni körbe-körbe, de szerintem ennyi éppen elég. Egy eléggé rusztikusra sikeredett, de annál szebb rongyszőnyeget csináltam, elhasználódott, foltos és nem hordott pólókból. Mivel az alapanyagot is én készítettem hozzá, kb dupla annyi idő volt megcsinálni. Nem csak ő készült egy hónap alatt, oda-odaültem mellé és horgolgattam, amikor kedvem szottyant hozzá. Mintám nincs róla, mert összevissza szaporítottam, méregetve mindig, kb soronként, hogy mennyire van szükség, sőt, az utolsó 8-10 sorban szinte nem is, az anyag kirúgta magát. 9-es tűvel horgolt rövidpálcákból áll. (A közeli képek azért nem adják át a színeket rendesen, mert nagyon sütött a nap, aminek örülünk, de most nem annyira.)

Kötényvarrás

Most jöttem rá, hogy hiányzik a háztartásunkból a kötény, és kicsikét idegesítő, hogy minden felsőm teli van apró kis zsír- és olajpöttyökkel, mert nem tudok rendesen, csapkodás nélkül zsírban sütni. A tescoban gusztustalannál gusztustalanabb kötényeket láttam, csúnyák, lyukasok és még a szabásuk se túl meggyőző - márpedig a kötényszabást elrontani igazán nem egyszerű. Úgyhogy nem adtam ki érte ezer forintot, inkább csináltam kettőt. Szerintem el lehet dönteni, melyik az enyém, és melyik az uramé - az anyagot is ő választotta :)
Tehát akkor ím:

Egyszerű fonalvirágok - akár gyerekekkel is

Az van, hogy ma egy nagyon fontos vizsgára megyek, és persze tanulni nem tudok, így születtek ők. Nagyon egyszerű kis sablonos módszerrel, gyakorlatilag gombostűből és kartonból kell egy felvetőkeretet készíteni, körbefonalazni, majd összevarrogatni a szirmokat. A varráshoz tompahegyű tűt ajánlok, mert így nem szúrsz át a fonálon (éppen ezért használják ezt pl. horgolásnál is, szálelvarráshoz). Másik előnye a tompahegyűnek, hogy ha ezzel dolgozunk még inkább gyerekbarát lesz a dolog, már csak azért is, mert ezeknek sokkal nagyobb lyuka van (akár zsákvarrótű is megfelel), és egy iskolábamenő/általános iskolás nagyobb gyerekkel, fonál- és tűismerkedés céljára tökéletesen megfelel - szerintem. Egyszerű, gyorsan elkészíthető. Én a végén lefújtam hajlakkal, hogy kicsit jobban tartson, de szerintem ha nem hímzőfonálból csináljuk akkor nem kell. Kitűzőnek, hajcsatra, ruhára varrva díszítésnek, sokféle felhasználási módját el tudom képzelni. És akkor a képek:

Kétszínű fülbevaló, elajándékozós

Tegnap csináltam ezt a mintát, igazából vannak benne eléggé kezdő hibák, de mentségemre legyen mondva nem azért, mert nem tudok mintát olvasni, vagy ilyesmi, hanem mert most kaptam (névnap, sállálá) egy csomó gyönyörűséges hímzőfonalat, ami kb fele olyan vékony, mint amivel eddig csináltam, és ez volt a darab, amin megszoktam a vastagságát. De szerintem így is szép, és olyan aprócska, hogy a hibák alig észrevehetőek. Mutatom is:

Könyvjelző csipkéből, elajándékozós

Ma egy gyönyörű mintát hoztam, és elég egyszerű volt ahhoz, hogy még tanulóként kipróbáljam. Ez született belőle:

Ismét hajócsipke, nyakbavaló

Ezt tegnap és ma csomózgattam össze, tanultam rajta jópár technikai dolgot, van benne jó sok kezdő hiba, de befejeztem és türelemmel végigültem, je. És van egy szép nyakláncom is.

Hajócsipke megint, csöppnyi kis fülbevalók

Alig két centis kis apróságokat csináltam ma, vékony piroska-fonálból. Szerelék nincs rajta, mert még vennem kell bármikor előkaphatós itthoni kreatívdobozba valót, meg sajnos még rövidáruboltba sem jutottam el, úgyhogy egyelőre csak fehér darabokat tudok gyártani :D De én azért  elégedett vagyok az eredménnyel.

Minta és forrás:
http://www.cariad-tatting.co.uk/patterns.earrings1.pdf

Gyufaszálból manóbútort

Ma félretettem a fonalakat - najó egy picit csak előkerült, és manóbútorokat gyártottam. Reggel a neten szörfölve egy ún. "tündérkert" ötlettel találkoztam, ami gyakorlatilag csak annyit tesz, hogy egy nagyobb cserépben amolyan mini-sziklakertet mini tündérkertnek rendezel be házikókkal, gombákkal, mini-bútorokkal, ösvényekkel meg ilyenekkel. Olyan kis aprócskák, hogy nem lehet bennük nem gyönyörködni, persze jól el is lehet giccsesíteni az ilyet. Napersze én nem fogom.

(forrás: http://szinesotletek.blog.hu/2012/07/15/tunderkerteszeknek_butorok_es_egyebek_sajat_kezuleg#more4607064)

Én pedig már régóta tudom, hogy ha egyszer megállapodom és lesz végre saját háztartásom ami nem is albi, és úgy rendezkedhetek ahogy akarok, akkor tuti fogok ilyet csinálni. Nem úgy mint anyámék, akik már tíz éve ugyan nem költöztek, de még mindig úgy néz ki a ház mintha nomád vándorcsapatok lepték volna el.
Node vissza témára; amíg a sok költözködés miatt nem is éri meg belekezdenem egy mini-sziklakertbe, minimanóbútorokkal már próbálkozhatok, s meg is csináltam pár prototípust, vékony csipke-cérnából pedig került rá párna és terítő is. :)
(Használt gyufaszálak, technokol és tempera)

Első bejegyzés, hajós csipke avagy tatting

Blogjaim közül az első - ritka az ilyen, amelyben főszerepet nem a szöveg, hanem a képek játszanak majd.
Elsőként egy újonnan tanult technikát szeretnék bemutatni, a neve tatting avagy hajós csipke (nem azért mert matrózok verték, hanem mert a kis eszköz, amivel készíteni kell hajóra vagy csónakra hasonlít).
Első minta amit hoztam egy gomb köré csomózott medál, igazán kis egyszerűcske, de nagyon jól mutat. Első mintadarabom után a második volt, amit ezzel a technikával csináltam, tehát mondhatni teljesen kezdő darab.

és itt a mintája is a drágának:


















(forrás:  http://www.thisntat.com/patterns.html)